Elég változékony napjaink vannak, egyik nap süt a nap , a másik nap már felhős-esős időnk van,még otthon se szokott ennyire változékony lenni az időjárás.Most is ha kinézek az ablakon felhős az ég, hol esik, hol nem, olyan szomorkás, alvós idő van, egy kicsit az őszi időre emlékeztet.
Ma éjszaka már az egyik kis szobában aludtunk, ami majd a leendő hálószobánk lesz,nagyon hidegek voltak az éjszakák a nappaliban, és gondoltuk kis szoba, könnyebben beleheljük…
Tegnap megvolt az első sirógörcsös kiakadásom,Péter megrendelte a netet, tegnap jött is a kínai kisfiúnk, hogy bekösse, csak nyelvi akadályokba ütköztünk, ő nem értett engem, én meg nem értettem őt.Szóval patt helyzet volt….Pétert próbáltam telefonon elérni, persze pont nem tudta felvenni, úgyhogy utána ő beszélt vele telefonon, és megbeszéltek egy újabb időpontot, ami holnap lesz, szerdán, hogy végre legyen netünk, és legyen kapcsolatunk az otthoniakkal.
Visszatérve a kiakadásomra, telesírtam egy csomó zsepit, megettem a dugi csokinkat, majd mikor Péter hazajött mondtam neki, nincs azzal bajom, hogy üres a lakás, azzal sincs bajom, hogy hálózsákokban kell aludnom, azzal sincs bajom, hogy egész nap egyedül vagyok, de azzal igenis bajom van, hogy nem tudok kivel beszélgetni, nem tudom magam megértetni, szóval nem tudok semmit. Nem tudom használni az egyik legfontosabb érzékszervemet, a számat.És ez a legrosszabb.Olyan mintha sérült lennék. Hiányzik a régi életem,pont elkezdett összeállni minden, mint egy puzzle, kezdet minden a helyére kerülni…
Most kezdhettem elölről.Az az igazság nehezen veszem rá magam az angol tanulásra, pedig muszáj lesz, ez nem állapot.Kéne egy magyar barátnő, aki vezeti a kezem, hogy ő hogy tudott beilleszkedni, vagy csak akivel tudok beszélgetni….
Péter tegnap kérdezte is ha ennyi aggályom volt, miért nem szóltam, és akkor visszamondta volna a munkát. De kérdem, hogy lehet a másiknak azt mondani egy ilyen hatalmas, nagy lehetőség előtt, hogy hagyjuk, mert félek, mert félek attól mi lesz velem, hogy találom meg itt a helyem az Új HAZÁBAN…Azért megkértem ha nagy ötlete lesz, előtte beszélje meg velem, ne adogassa csak úgy be a hátam mögött az önéletrajzát….
Szóval itt állunk, egyedül vagyok, unatkozom, nem mozdulok ki, nem beszélek…és várom haza Péterem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése